Késelés volt Londonban és Hágában is. Nem merültem el a hírekben, hogy a két esemény között volt-e kapcsolat, de mindegy is! Nyilván nem tudok azonosulni az elkövetők indítékaival, de hogy bőven meg tudom érteni azt az elkeseredést bennük, amely ilyen tettekre ösztönzi őket, az ugyanolyan tuti fix. Egy felrobbanni készülő globális társadalomban a legnagyobb gondunk az, hogy karácsony alkalmából legyártsunk, szállítsunk, majd csillogó üzletekben összevásároljunk egy csomó olyan tárgyat, amelyek nélkül bőven meg tudnánk élni. Csak azért mert a program, amelyik fut rajtunk, ezt diktálja. Egyáltalán nincs semmi meglepő abban, hogy az elmebetegségünknek ez a foka egyesekben - jó okkal kicsit kevésbé stabilabb érzelmű állapotú, az európa nevű őrültség, vagyis az általunk sérült emberekben - olyan szomorúságot, a szomorúságuk pedig olyan reakciót vált ki, amilyeneket tegnap is láthattunk a fent nevezett két városban. Újra mondom max. ezer forintos karácsonyi ajándékot kérek de a legjobb lenne ha semmit se kapnék csak ölelést jó szót figyelmet. Én se tervezek mást adni senkinek. Az utóbbi sokkal nehezebb, mint összevásárolni egy csomó kacatot, de nem baj! Boldog Karácsonyt mindenkinek előre is!